Móricz Zsigmond munkássága, a Tragédia című novella elemzése

Móricz Zsigmond 1879-től 1942-ig élt. A Nyugat első nemzedékének jelentős tagja. Móricz prózaíró. Novelláiban, regényeiben egyaránt megjelenik Jókai a mesélőkedvével és Mikszáth anekdotizmusa. Relaista ábrázolásmód jellemző rá, melybe naturista vonások keverednek. A maga csupasz valóságában mutatja be a paraszt - úr egymáshoz fűződő viszonyát. Szereplői nemcsak egymással, de önmagukkal is - kivált a szegények - vívódó, drámai hősök. Nemcsak a parasztábrázolásban hozott újat Móricz, de a dzsentritémában is újszerű ábrázolásmódot alkotott. Ez utóbbira példa az Úri muri (1927). Szakhmáry Zoltán - a főhős - viaskodik a környezetével és önmagával. a műben megjelenő Csuthy jobban sajnálja az elpusztult disznót, mint embertársait. A disznót külömbnek tartja, mint barátait. Ez számos humoros helyzetet generál. Móricz házassága boldogtalan volt. Börtön volt számára a házas élet, de ebből a csalódottságb ól sokat merít a mvei megírásában. A már említett Úri muriban is megjelenik a házas élet gondja. Szathmáry házassága a sajátjának kivetülése. a boldogtalan feleség és a fiatal szerető kettőssége ábrázolódik. Jónéhány novellája életrajzi ihletettségű. Így például a Légy jó mindhalálig (1920). Az író tanulmányait a nagyhírű debreceni református kollégiumban kezdte, majd a sárospataki költözés miatt ott fejezte be. Nyilas Misi a főhős tanulni vágyó, szerény és szegény alak, mint Móricz. Már címében is vallomás. A gyermekíró a valós életben a kommun alatt elszenvedett sérelmeknek ad hangot a műben megjelenő gyermeki lélek szenvedésében, melyet a kollégiumi bánásmód vált ki. Lenyűgöző, és újat hozó a parasztábrázolása. Nemcsak a paraszti létformáról olvashatunk tőle, eddig meg nem szokott módon, de a dzsentritéma bemutatása is központi helyet foglal el munkásságában. Előbbire jó példa lehet a Tragédia (1909).
Tragédia: Ez a novella mondható, akár komikusnak is, de a mű mélyére tekintve, mégis a címében olvasható tragédia és dráma kap hangsúlyt. Az elszegényedett parszt ábrázolása, aki a vegetatyv ösztönlétre korlátozott ember alakja. A nélkülöző KIs János életében a legnagyobb kincs, hogy végre jól lakjon. Egész életében éhezett. A gazda által rendezett lakodalmon a szolgák is részt vehettek. A főhős egész nap a lakomára készült. Ez Kis János tragédiája. Az eszem-iszom ideje elérkezett. A kiéhezett ember annyit evett, amennyi beléfért. E viselkedésmód Sarudy nagygazda ellen irányul. A gazda testesíti meg a szolga számára az embertelen lét okozóját. Bosszút áll rajta, mégpedig úgy, hogy kieszi a vagyonából. Ez az egyetlen fegyver a szegény kezében a gazdag ellen. Többször is nekiveselkedett az evés folytatásának, de a végén eltűnt a tömeg elől, meghalt. Halálra ette magát. A hőst a mindenáron való evés helyzete teszi groteszkké. Nevetséges eszköz egy vágyott cél eléréséért folytatott harcban, a bosszúállásért folytatott küzdelemben. A kis ember hatalmas erőfeszítése, egy elnyomó hatalom ellen. A mű végén az "i"-re a pontot, a drámai feszültség betetőződését az adja, amikor Kis János eltűnik, és senki sem figyel fel erre. Már nevében is előrevetül sorsa, és élete. Adhatott volna az író más családnevet is számára, de a "Kis" mellett döntött, ezzel is előrevetítve életének minőségét, és későbbi sorsát. Egész életét szolgasorban sínylődve, láthatatlanul élte le, és még halálában sem fordul a kocka. Halála ugyanolyan mint az élete, néma és kisszerű.

Csak meg szeretném köszönni, hogy elolvasta Móricz Zsigmond írásom.

Képek






Oldalak

    Képek






    Oldalak